AZ ELMOSÓDÓ HATÁROK
Aki elkezdi lebontani egyéniségét, mindjobban elveszti a határt saját és
mások lelke között. Ha embertársa szemébe néz, megérzi annak érzéseit és
felismeri: ,,ez is én vagyok"; ha egy kutyát megsimogat, megérzi annak
egy-bemosódó világát: ,,ez is én vagyok"; ha egy bútort hosszabban érint,
átveszi annak tagolatlan csöndjét: ,,ez is én vagyok". Saját lelke már nem
csak az övé s mindennek lelke az övé; minden átlátszó, mintha kristályból
volna; egyszer-re mérhetetlenül gazdag, teste-lelke felfrissül és egyforma
örömmel tölti el a munka, pihenés, társaság, magány.
Weöres Sándor
Nem lehet betelni vele..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése