Egy öreg tálaló új élete

Egy kedves ismerősöm felajánlott egy régi tálalót a számomra.
Több réteg zománc festék jelezte korát..
Tibivel elhoztuk és nagy szerencsére segített rendbe hozni.
A felületét meg kellet csiszolni, mert, össze-vissza pergett le róla a festék..

A fiókok lógtak, a tartó lécek elkoptak, így a régi tartókat ki kellett vésni és új lécekkel pótolni.

Amikor már túljutottunk a csiszoláson ,tapaszolásokon,jött a  több réteg alapozás, festés, minta és társai..

 A díszítését nem akartam túlbonyolítani, így az ajtajára egy tulipán került..

A falunk bontott tégla burkolatos, a sarok ahová került elég sötét, így világos színre festettem,

                                új üveget vágattam az felső ajtókba..

Szerettem volna, ha az alján levő ív a tetején is visszaköszönne, így kapott egy csúcsdíszt.

A végeredmény :-)

              u.i..
Nincs az a szekrény, amit ne tudnék telepakolni..
              
Ez volt a karácsonyi ajándék Marikától nekem, amit nagyon szeretek,  és ezer hálám érte.. <3
Köszönöm,hogy nekem adtad!





"Akiket én szeretek,
Egészen egyszerű emberek.
Fakadnak, áradnak, kiapadnak,
Mások és másai önmagamnak,
Veszítve nyernek, sírva boldogok,
Szépek, - és bolondok."
(Dusán verse Zorán első lemezén)