"A
szimbólumok mindig együttesen hordoznak igazán értelmet, együtt olyan
mondatot alkotnak, amely mögött mítosz, ősi világlátás és
világmagyarázat tárul fel.
Nem csak azért nem mindegy, hogy milyen tárgyak között éljük életünket, hogy szép,
harmonikus környezetet teremtünk-e magunk köré, hanem azért sem, mert
ezek úgy is hathatnak ránk, hogy a szimbólumokon keresztül az egész
érzetét biztosítják, amely nélkülözhetetlen az ember lelki egészségéhez.
A népművészet képi kifejezési útjain érkező üzenet emberi mivoltunk
legmélyén kell megérintsen minket. Így válhat számunkra is üzenettel és
szellemmel telítővé egy festett bútor, egy faragott mángorló, vagy egy
napos-holdas házorom. A világegyetem kozmikus erői, a Nap, a Hold, a
csillagok ugyanúgy megjelennek itt, mint a víz, a szél hullámvonalai, a
buja élet rügyező, sarjadó, elágazó, kivirágzó indamotívumai, vagy a
gyakorta szívet formázó növényi levelek, a különféle gyümölcsök, állat-
és emberstilizációk számtalan változata, sőt egymásba való átmenete. Nem
üres díszítmények, nem puszta formák ezek sem, hanem egytől egyig olyan
kozmikus analógiák ismeretét nemzedékről nemzedékre közvetítő,
archetipikus szimbólumok, jelrendszerek, amelyek az embert szó szerint
minden lépésében a teremtett világba való szerves beletartozására, a
természetire és társadalmira még nem különválasztott környezetével
szembeni oszt(hat)atlan kötelezettségeire figyelmeztették.
Az a
tény, hogy a tulipán és a szív megjelennek a szerelmi ajándékok mellett
pásztortülkök, borotvatokok, karikás ostorok, hímzések díszítéseként is,
sőt festett templomi famennyezeten is, arra utal, hogy ez a jel
együttes nemcsak a szerelmi varázslás eszköztárába tartozott és nem
pusztán a termékenységről szólt, hanem magasabb értelmét is kereshetjük.
A tulipán sokszor az életfa ábrázolás részeként jelenik meg, ez esetben
már nem a vágyott nő megjelenítője a tulipán, hanem általában a női
teremtő erőé. A tulipán pedig mindig az életfa csúcsán nyílik, az ég
felé, tehát ennek spirituális dimenziói is feltárhatók: az életfa
tetején kinövő, kinyíló virág a lélek világra, ég felé tárulását
jelképezi. Milyen igaza van annak a dunántúli pásztornak, aki ezt
mondta: "Az az igazi virág, ami nem terem, hanem amit valaki kigondol"!
Ősi női szimbólum, a fény jelképe, szerelem és az érzékiségé. "
