XVIII. Betlehemi Jászol kiállítás (2011. december 6. - 2012. január 15.)
Tegnap itt jártam, a kiállítás a Vajdahunyad várban látható..:-)Szívből ajánlom mindenkinek.
Fény vagy te is, lobogj hát!
Melegíts és égess!
Hinned kell, hogy a világ
Teveled is ékes.
Tóth Árpád
A tárlat alkalmával bemutatásra kerülő alkotások Jézus születéséhez, a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódnak: a betlehemi jelenetet ábrázolják, illetve a betlehemezés hagyományát elevenítik fel.
Mai betlehemes
Mesélő: Különleges nap van, karácsony, a szeretet ünnepe. Több, mint 2000 esztendővel ezelőtt egy kis városban csodálatos esemény történt. Egy kisgyermek született. Minden születés csoda, de ennek a gyermeknek az érkezése igazán különleges volt. Csak nagyon kevesen vették észre, hogy Isten szállt a földre. Leszállt, mert az emberiség elfordult tőle. Leszállt, hogy akik igazán keresik Őt, meg is találhassák Őt. Megjelent az igazi szeretet.
Azóta elteltek évszázadok, évezredek. Vajon milyen a mai karácsonyunk? Isten szeretetét ünnepeljük, vagy emberi szokásokat követünk? Ismerkedjünk meg egy mai családdal, apa, anya, gyermek. Lássuk, milyen az ő karácsonyuk.
Anya: (sóhajtva) Jaj, de kifáradtam. Hetek óta takarítok, törlöm az ablakokat, mosom a szőnyeget, három napja fut a konyhám, sütök-főzök. Mit csináljak, ünnep van, ezt kell szeretni. De nem hiányzik. Segítségem nincsen. Egyedül végzek mindent. Az uram csak a kocsmát járja a léhűtő barátaival. Lányomnak is csak én vettem meg az ajándékot. Már régóta hisztizik egy számítógépért. De hát honnan annyi pénz. Jó lesz neki a csokoládé is. (idegesen) De hol késik már ez az ember?
Apa: Megjöttem, hoztam még pár díszt a fára. Ha már vettünk fát, díszítsük fel rendesen. Nagy pénzkidobás ez az ünnepesdi. (türelmetlenül) Hé, asszony mit lehet enni? Rágjam a fenyőágat talán?
Anya: (bosszankodva) Várj egy kicsit jóember. Én is vártam rád eleget. Itt hagytál egyedül, dolgozz szamár, húzd az igát. Segíthetnél egy kicsit.
Apa: Ne bosszants asszony. Miért veszekszel ezen a napon? Ki járt fa után? Ki vette meg? Ki állította fel? Ne mondd, hogy nem teszek semmit. Te vagy itthon egész nap. Biztos azokat a sorozatokat nézed, vagy pletykálsz a szomszédasszonyokkal.
Anya: Igen, itthon ülök egész nap. Már jó pár napja. Ki takarított, ki mosott, ki főzött, ki hozta haza tegnapelőtt is a gyereket. És ki csavarog egész nap az utcán? Ki dorbézol a barátaival, meg hozza ide őket, hogy nem győzőm súrolni sáros lábuk után a padlót?
Apa: Látom már beszéltél anyáddal. Ő szokott ennyire ellenem lenni. Megint felbiztatott, ugye?
Anya: Inkább ne mondj semmit. Menj nézd meg azt a fát. Valami miatt nem ég rajta a dísz. Biztos rosszat vettél, vagy eltéptél egy szálat, amikor idegesen felraktad a fára. Csináld meg, hogy ha hazaér a lányod, lássa, hogy milyen szép ünnep van.
Gyermek: Hazajöttem, mert Katiék elmentek hazulról. Alig tudtam játszani vele egy kicsit, bejöttek a szülei és elvitték templomba. Azt mondták, Kati szavalni, meg énekelni fog más gyerekekkel. Anya, mi miért nem járunk templomba?
Anya: Jaj kicsim, hát van rá időnk? Meg minek is menjünk oda? Oda csak a buta emberek járnak. Mindig ugyanazt halljuk: Isten, meg Jézus, meg szeretet. De hát én még egyiket se láttam. Te is jobban tennéd, ha nem hinnél ilyen mesékben. Nézd milyen szépen villog már a fa. Apa megcsinálta. Biztos egy-két ajándék is van alatta.
Gyermek: De miért ünnepeljük karácsonyt? Mi történt akkor?
Apa: Mikor kicsi voltam, meg amikor vallásórára volt muszáj járni azt mondta pap, hogy karácsonykor Isten jött alá a mennyből egy kisgyermek testében. Nem emlékszem pontosan, valamilyen istállóban született meg, mert a szülei nem találtak máshol helyet.
Gyermek: És ezt miért nem mondtátok nekem? Olyan érdekesnek meg szépnek hangzik. Hogy is volt?
Apa: (mérgesen) Mit tudom én már… Nem mindegy? Úgyis csak egy mese az egész, valahogy meg kellett magyarázni miért ünnepeljük karácsonyt. Inkább menj játszani, vagy nézd meg az ajándékaidat, ne fárassz engem ilyen buta kérdésekkel. Különben is, mindjárt lesz egy jó film. Szeretem a karácsonyt, olyan jó filmek vannak, verekedés, meg nevetés meg ilyenek. Kár, hogy fotballmeccs nincs, de jó a film is. Aztán jönnek a barátaim, koccintsunk egy pohár borral vagy kettővel. Elvégre ünnep van, vagy mi.
Gyermek: (kérlelő hangon) Anya, legalább te meséld el ezt a történetet. Legalább most. Sohasem mesélsz semmit. A Kati szülei minden este mesét olvasnak, vagy legalább megpuszilják Katit elalvás előtt.
Anya: Ne butáskodj kicsim. Megvan mindened. Ott vannak a játékaid, nézd a képeskönyvet, ne is kérdezz engem arról a meséről. Felejtsd el. Az meg, hogy mit csinálnak Kati szülei az ne érdekeljen. Mindig csúfolkodnak, állandóan hívnak vasárnaponként a templomba, pedig tudhatnák, hogy nem szeretem azt a helyet. És hányszor mondtam, hogy ne barátkozz velük, mert mások mint mi.
Gyermek: (szomorúan) Tudom, hogy mások. A Kati mesélte, hogy minden este imádkoznak, meg evés előtt is azt mondják, hogy: Jövel Jézus, légy vendégünk… (Nem tudja folytatni, mert kopogtatnak).
Anya: Ki zavar már megint? Hé, ember állj fel onnan a tévé elől és nézd meg ki kopog.
Vándor: Jó estét és kellemes ünnepet kívánok! Szálljon a békesség erre a házra.
Apa: Ki maga és mit keres itt?
Vándor: Eltévedtem és már besötétedett. Kérem segítsenek rajtam.
Anya: Küldd már el azt az embert. Biztos valami rosszféle. Rabolni jött. Kergesd ki a házból.
Vándor: Kérem segítsenek. Éhes vagyok és nagyon fáradt. Hosszú útról jöttem. Szállást kérnék jó emberek.
Apa: Úgy látszik az emberi szemtelenség ma már nem ismer határokat. Nem vagyunk szeretetintézmény. Ünnepelünk, ne zavarjon.
Vándor: Isten nevében kérem, könyörüljenek rajtam. Nincs hova mennem.
Anya: nem tudja a harmadik parancsolatot? Isten nevét hiába fel ne vedd. (gúnyosan nevet). Különben sem hiszünk benne. Menjen szerencsével, próbálkozzon máshol.
Gyermek: Ne bántsátok szegény bácsit. Nem látjátok, hogy olyan fáradt szinte összeesik. És olyan szomorú az arca. Azt hallottam, hogy ma a szeretet ünnepe van.
Vándor: Igen, gyermekem. A szeretet ünnepe van, de mindenki másképp érti azt hogy szeretet. Pedig Isten megmutatta hogy milyen az igazi szeretet, amikor megszületett Betlehemben.
Gyermek: Hallottátok? A bácsi ismeri azt a mesét, amit nem akartok nekem elmondani.
Vándor: Nem mese az gyermekem.
Apa: (erőszakosan megragadja a karját) Na, eleget rontotta itt a levegőt. Kifelé! Hagyjon bennünket ünnepelni. Ne zavarjon. (kitolja a házból)
Anya: Már éppen ideje volt. Gyertek nézzük a televiziót.
Gyermek: Mindjárt jövök én is.
Mesélő: Szegény gyermeknek nem mondták el a szülei a karácsony lényegét. A vándor után szaladt, remélte, hogy tőle megkapja kérdéseire a választ. Az utcán énekszót hallott: „Ó jöjjetek, hívek…” (Más éneket is lehet énekelni) Egyszercsak meglátott egy ismerős arcot. A vándor állt előtte:
Vándor: Mit csinálsz itt gyermekem? Késő van már, otthon lenne a helyed. Gyere, hazakísérlek.
Gyermek: Nem akarok hazamenni. Nem törődik ott velem senki. Fölöslegesnek érzem magam.
Vándor: Ne beszélj butaságot. A szüleid biztos nagyon szeretnek és már azóta bizonyára aggódnak is.
Gyermek: Tudom, hogy szeretnek, de nem érzem. Nem foglalkoznak velem. Állandóan idegesek, sohasem mesélnek nekem semmit.
Vándor: És jó éjt puszit sem adnak.
Gyermek: Igen, de honnan tudod?
Vándor: Elég jól ismerem az embereket. Régen is elég mogorvák voltak, amikor Isten a földre szállt.
Gyermek: Mondd el azt a mesét, bácsi kérlek.
Vándor: Elmesélem, csak gyere menjünk haza. Elmondom, de azt tudnod kell, hogy nem volt mese, hanem igaz. Akkor is egy ilyen éjszaka volt. Két ember lépkedett Betlehem utcáin. Egy férfi és egy nő. Már elég hűvös volt, és a nő kisbabát várt. Szállásra volt szükségük.
Gyermek: Ahogy a bácsinak is az előbb, csak nem járt nálunk szerencsével.
Vándor: (elgondolkozva): Igen, ahogy én is szállást kerestem, most is. Szóval szállást kerestek, de sehol sem fogadták be őket. Elzavarták, elkergették őket.
Gyermek: Ahogy a szüleim is elzavarták gorombán a bácsit.
Vándor: Igen, valahogy úgy. Végül egy istállóban húzódtak meg. Az asszony ott a jászolban szülte meg gyermekét, akit Jézusnak nevezett el. Ő Isten Fia volt, és azért jött, hogy szeretetet hozzon a világba. Isten jött vele onnan fentről a magas égből. Angyalok énekeltek, amikor megszületett a kis Jézus. Hallgasd csak: ezt énekelték.
Mesélő: Hirtelen pár ember jelent meg előttük és énekelni kezdtek. (Itt ismét lehet egy karácsonyi éneket énekelni.)
Gyermek: Ó, de szép történet volt. És mi lett a kisgyermekkel?
Vándor: Felnőtt és igazi történeteket mondott az embereknek, hogy megismerjék Istent és szeressék egymást. Aztán felment a mennybe, de néha álruhában eljön és megnézi, mennyire szeretik egymást az emberek.
Gyermek: Jaj, de érdekes. Vajon találkoztam már vele?
Vándor: Biztos vagyok benne. Na de meg is érkeztünk haza.
Mesélő: Ezalatt a szülők észre sem vették, hogy hiányzik a lányuk. Kopogást hallottak:
Anya: Mi az már megint, egy újabb koldus, akinek nincs hova menjen? Zavard el, utálom az idegeneket.
Apa (meglátja a vándort): Már megint maga az? Nem voltam elég érthető? Menjen már innen, ne zavarjon.
Vándor: Nem, nem zavarok csak visszahoztam valamit, amit elvesztettek.
Gyermek: Apa, anya, most már tudom a történetet. Nagyon szép, de nagyon szomorú. Az álruhás Jézusról hallottam, aki…
Apa: Menj be, mindjárt számolunk, mert elcsavarogtál. Jössz nekem a mesékkel. Maga meg minek szédíti a gyermeket? Nem szégyelli magát, takarodjon!
Vándor: Meddig küldesz még el magadtól, fiam. Hozzád jöttem most is.
Apa: Nem vagyok a maga fia, semmi közünk egymáshoz. Kifele.
Vándor: Pedig találkoztunk már. Csak akkor még kicsi voltál és nagymamáddal voltál a templomban, imádkoztatok, mert nagytatád kórházban volt betegen.
Apa: Honnan tud a gyermekkoromról?
Vándor: Nagyon sok minden történt veled, hogy megkeményedett a szíved.
Anya: Mi az még nem küldted el? Tedd már lapátra ezt a koldust.
Vándor: A szüleid nem ilyen viselkedésre tanítottak, Mária.
Anya: Honnan tudja a nevemet? Ismer engem?
Apa: Engem is ismer gyermekkoromtól fogva.
Gyermek: Anya, apa, ő az álruhás Jézus. Akit régen sem fogadtak be az emberek és ma is elutasítják sokan.
Anya: Ne beszélj félre, menj innen el, ne zavarj minket.
Vándor: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké a mennyeknek országa”
Mesélő: Akkor emberek jelentek meg, akik énekeltek. (Ének)
Mesélő: Ha az Úr Jézus megjelenne álruhában közöttünk, mit látna? Szegényes ünnepet, villogó fát, roskadozó asztalt, ajándékokat, de vajon látná e a szeretet apró jeleit? Az egymással való törődést. A felebaráti szeretetet? Vagy csak kemény, hitetlen szíveket találna? Borulj le előtte még ma és kérd, hogy bocsássa meg azt, hogy eddig nem éltél szívből vele. És menjetek mondjátok mindenkinek, azt, ami nem mese: Isten a földre szállt, keres minket és azt várja, hogy befogadjuk. Szállást készítsünk neki nem csupán egy éjszakára, vagy az ünnep pár napjára, hanem mindig a szívünkbe lakjon. Így lesz áldott, valóban örömteljes és értékes ünnepünk. Ne feledd: a szeretet a legszebb ajándék.
Lovász István, völcsöki lelkipásztor
Azóta elteltek évszázadok, évezredek. Vajon milyen a mai karácsonyunk? Isten szeretetét ünnepeljük, vagy emberi szokásokat követünk? Ismerkedjünk meg egy mai családdal, apa, anya, gyermek. Lássuk, milyen az ő karácsonyuk.
Anya: (sóhajtva) Jaj, de kifáradtam. Hetek óta takarítok, törlöm az ablakokat, mosom a szőnyeget, három napja fut a konyhám, sütök-főzök. Mit csináljak, ünnep van, ezt kell szeretni. De nem hiányzik. Segítségem nincsen. Egyedül végzek mindent. Az uram csak a kocsmát járja a léhűtő barátaival. Lányomnak is csak én vettem meg az ajándékot. Már régóta hisztizik egy számítógépért. De hát honnan annyi pénz. Jó lesz neki a csokoládé is. (idegesen) De hol késik már ez az ember?
Apa: Megjöttem, hoztam még pár díszt a fára. Ha már vettünk fát, díszítsük fel rendesen. Nagy pénzkidobás ez az ünnepesdi. (türelmetlenül) Hé, asszony mit lehet enni? Rágjam a fenyőágat talán?
Anya: (bosszankodva) Várj egy kicsit jóember. Én is vártam rád eleget. Itt hagytál egyedül, dolgozz szamár, húzd az igát. Segíthetnél egy kicsit.
Apa: Ne bosszants asszony. Miért veszekszel ezen a napon? Ki járt fa után? Ki vette meg? Ki állította fel? Ne mondd, hogy nem teszek semmit. Te vagy itthon egész nap. Biztos azokat a sorozatokat nézed, vagy pletykálsz a szomszédasszonyokkal.
Anya: Igen, itthon ülök egész nap. Már jó pár napja. Ki takarított, ki mosott, ki főzött, ki hozta haza tegnapelőtt is a gyereket. És ki csavarog egész nap az utcán? Ki dorbézol a barátaival, meg hozza ide őket, hogy nem győzőm súrolni sáros lábuk után a padlót?
Apa: Látom már beszéltél anyáddal. Ő szokott ennyire ellenem lenni. Megint felbiztatott, ugye?
Anya: Inkább ne mondj semmit. Menj nézd meg azt a fát. Valami miatt nem ég rajta a dísz. Biztos rosszat vettél, vagy eltéptél egy szálat, amikor idegesen felraktad a fára. Csináld meg, hogy ha hazaér a lányod, lássa, hogy milyen szép ünnep van.
Gyermek: Hazajöttem, mert Katiék elmentek hazulról. Alig tudtam játszani vele egy kicsit, bejöttek a szülei és elvitték templomba. Azt mondták, Kati szavalni, meg énekelni fog más gyerekekkel. Anya, mi miért nem járunk templomba?
Anya: Jaj kicsim, hát van rá időnk? Meg minek is menjünk oda? Oda csak a buta emberek járnak. Mindig ugyanazt halljuk: Isten, meg Jézus, meg szeretet. De hát én még egyiket se láttam. Te is jobban tennéd, ha nem hinnél ilyen mesékben. Nézd milyen szépen villog már a fa. Apa megcsinálta. Biztos egy-két ajándék is van alatta.
Gyermek: De miért ünnepeljük karácsonyt? Mi történt akkor?
Apa: Mikor kicsi voltam, meg amikor vallásórára volt muszáj járni azt mondta pap, hogy karácsonykor Isten jött alá a mennyből egy kisgyermek testében. Nem emlékszem pontosan, valamilyen istállóban született meg, mert a szülei nem találtak máshol helyet.
Gyermek: És ezt miért nem mondtátok nekem? Olyan érdekesnek meg szépnek hangzik. Hogy is volt?
Apa: (mérgesen) Mit tudom én már… Nem mindegy? Úgyis csak egy mese az egész, valahogy meg kellett magyarázni miért ünnepeljük karácsonyt. Inkább menj játszani, vagy nézd meg az ajándékaidat, ne fárassz engem ilyen buta kérdésekkel. Különben is, mindjárt lesz egy jó film. Szeretem a karácsonyt, olyan jó filmek vannak, verekedés, meg nevetés meg ilyenek. Kár, hogy fotballmeccs nincs, de jó a film is. Aztán jönnek a barátaim, koccintsunk egy pohár borral vagy kettővel. Elvégre ünnep van, vagy mi.
Gyermek: (kérlelő hangon) Anya, legalább te meséld el ezt a történetet. Legalább most. Sohasem mesélsz semmit. A Kati szülei minden este mesét olvasnak, vagy legalább megpuszilják Katit elalvás előtt.
Anya: Ne butáskodj kicsim. Megvan mindened. Ott vannak a játékaid, nézd a képeskönyvet, ne is kérdezz engem arról a meséről. Felejtsd el. Az meg, hogy mit csinálnak Kati szülei az ne érdekeljen. Mindig csúfolkodnak, állandóan hívnak vasárnaponként a templomba, pedig tudhatnák, hogy nem szeretem azt a helyet. És hányszor mondtam, hogy ne barátkozz velük, mert mások mint mi.
Gyermek: (szomorúan) Tudom, hogy mások. A Kati mesélte, hogy minden este imádkoznak, meg evés előtt is azt mondják, hogy: Jövel Jézus, légy vendégünk… (Nem tudja folytatni, mert kopogtatnak).
Anya: Ki zavar már megint? Hé, ember állj fel onnan a tévé elől és nézd meg ki kopog.
Vándor: Jó estét és kellemes ünnepet kívánok! Szálljon a békesség erre a házra.
Apa: Ki maga és mit keres itt?
Vándor: Eltévedtem és már besötétedett. Kérem segítsenek rajtam.
Anya: Küldd már el azt az embert. Biztos valami rosszféle. Rabolni jött. Kergesd ki a házból.
Vándor: Kérem segítsenek. Éhes vagyok és nagyon fáradt. Hosszú útról jöttem. Szállást kérnék jó emberek.
Apa: Úgy látszik az emberi szemtelenség ma már nem ismer határokat. Nem vagyunk szeretetintézmény. Ünnepelünk, ne zavarjon.
Vándor: Isten nevében kérem, könyörüljenek rajtam. Nincs hova mennem.
Anya: nem tudja a harmadik parancsolatot? Isten nevét hiába fel ne vedd. (gúnyosan nevet). Különben sem hiszünk benne. Menjen szerencsével, próbálkozzon máshol.
Gyermek: Ne bántsátok szegény bácsit. Nem látjátok, hogy olyan fáradt szinte összeesik. És olyan szomorú az arca. Azt hallottam, hogy ma a szeretet ünnepe van.
Vándor: Igen, gyermekem. A szeretet ünnepe van, de mindenki másképp érti azt hogy szeretet. Pedig Isten megmutatta hogy milyen az igazi szeretet, amikor megszületett Betlehemben.
Gyermek: Hallottátok? A bácsi ismeri azt a mesét, amit nem akartok nekem elmondani.
Vándor: Nem mese az gyermekem.
Apa: (erőszakosan megragadja a karját) Na, eleget rontotta itt a levegőt. Kifelé! Hagyjon bennünket ünnepelni. Ne zavarjon. (kitolja a házból)
Anya: Már éppen ideje volt. Gyertek nézzük a televiziót.
Gyermek: Mindjárt jövök én is.
Mesélő: Szegény gyermeknek nem mondták el a szülei a karácsony lényegét. A vándor után szaladt, remélte, hogy tőle megkapja kérdéseire a választ. Az utcán énekszót hallott: „Ó jöjjetek, hívek…” (Más éneket is lehet énekelni) Egyszercsak meglátott egy ismerős arcot. A vándor állt előtte:
Vándor: Mit csinálsz itt gyermekem? Késő van már, otthon lenne a helyed. Gyere, hazakísérlek.
Gyermek: Nem akarok hazamenni. Nem törődik ott velem senki. Fölöslegesnek érzem magam.
Vándor: Ne beszélj butaságot. A szüleid biztos nagyon szeretnek és már azóta bizonyára aggódnak is.
Gyermek: Tudom, hogy szeretnek, de nem érzem. Nem foglalkoznak velem. Állandóan idegesek, sohasem mesélnek nekem semmit.
Vándor: És jó éjt puszit sem adnak.
Gyermek: Igen, de honnan tudod?
Vándor: Elég jól ismerem az embereket. Régen is elég mogorvák voltak, amikor Isten a földre szállt.
Gyermek: Mondd el azt a mesét, bácsi kérlek.
Vándor: Elmesélem, csak gyere menjünk haza. Elmondom, de azt tudnod kell, hogy nem volt mese, hanem igaz. Akkor is egy ilyen éjszaka volt. Két ember lépkedett Betlehem utcáin. Egy férfi és egy nő. Már elég hűvös volt, és a nő kisbabát várt. Szállásra volt szükségük.
Gyermek: Ahogy a bácsinak is az előbb, csak nem járt nálunk szerencsével.
Vándor: (elgondolkozva): Igen, ahogy én is szállást kerestem, most is. Szóval szállást kerestek, de sehol sem fogadták be őket. Elzavarták, elkergették őket.
Gyermek: Ahogy a szüleim is elzavarták gorombán a bácsit.
Vándor: Igen, valahogy úgy. Végül egy istállóban húzódtak meg. Az asszony ott a jászolban szülte meg gyermekét, akit Jézusnak nevezett el. Ő Isten Fia volt, és azért jött, hogy szeretetet hozzon a világba. Isten jött vele onnan fentről a magas égből. Angyalok énekeltek, amikor megszületett a kis Jézus. Hallgasd csak: ezt énekelték.
Mesélő: Hirtelen pár ember jelent meg előttük és énekelni kezdtek. (Itt ismét lehet egy karácsonyi éneket énekelni.)
Gyermek: Ó, de szép történet volt. És mi lett a kisgyermekkel?
Vándor: Felnőtt és igazi történeteket mondott az embereknek, hogy megismerjék Istent és szeressék egymást. Aztán felment a mennybe, de néha álruhában eljön és megnézi, mennyire szeretik egymást az emberek.
Gyermek: Jaj, de érdekes. Vajon találkoztam már vele?
Vándor: Biztos vagyok benne. Na de meg is érkeztünk haza.
Mesélő: Ezalatt a szülők észre sem vették, hogy hiányzik a lányuk. Kopogást hallottak:
Anya: Mi az már megint, egy újabb koldus, akinek nincs hova menjen? Zavard el, utálom az idegeneket.
Apa (meglátja a vándort): Már megint maga az? Nem voltam elég érthető? Menjen már innen, ne zavarjon.
Vándor: Nem, nem zavarok csak visszahoztam valamit, amit elvesztettek.
Gyermek: Apa, anya, most már tudom a történetet. Nagyon szép, de nagyon szomorú. Az álruhás Jézusról hallottam, aki…
Apa: Menj be, mindjárt számolunk, mert elcsavarogtál. Jössz nekem a mesékkel. Maga meg minek szédíti a gyermeket? Nem szégyelli magát, takarodjon!
Vándor: Meddig küldesz még el magadtól, fiam. Hozzád jöttem most is.
Apa: Nem vagyok a maga fia, semmi közünk egymáshoz. Kifele.
Vándor: Pedig találkoztunk már. Csak akkor még kicsi voltál és nagymamáddal voltál a templomban, imádkoztatok, mert nagytatád kórházban volt betegen.
Apa: Honnan tud a gyermekkoromról?
Vándor: Nagyon sok minden történt veled, hogy megkeményedett a szíved.
Anya: Mi az még nem küldted el? Tedd már lapátra ezt a koldust.
Vándor: A szüleid nem ilyen viselkedésre tanítottak, Mária.
Anya: Honnan tudja a nevemet? Ismer engem?
Apa: Engem is ismer gyermekkoromtól fogva.
Gyermek: Anya, apa, ő az álruhás Jézus. Akit régen sem fogadtak be az emberek és ma is elutasítják sokan.
Anya: Ne beszélj félre, menj innen el, ne zavarj minket.
Vándor: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké a mennyeknek országa”
Mesélő: Akkor emberek jelentek meg, akik énekeltek. (Ének)
Mesélő: Ha az Úr Jézus megjelenne álruhában közöttünk, mit látna? Szegényes ünnepet, villogó fát, roskadozó asztalt, ajándékokat, de vajon látná e a szeretet apró jeleit? Az egymással való törődést. A felebaráti szeretetet? Vagy csak kemény, hitetlen szíveket találna? Borulj le előtte még ma és kérd, hogy bocsássa meg azt, hogy eddig nem éltél szívből vele. És menjetek mondjátok mindenkinek, azt, ami nem mese: Isten a földre szállt, keres minket és azt várja, hogy befogadjuk. Szállást készítsünk neki nem csupán egy éjszakára, vagy az ünnep pár napjára, hanem mindig a szívünkbe lakjon. Így lesz áldott, valóban örömteljes és értékes ünnepünk. Ne feledd: a szeretet a legszebb ajándék.
Lovász István, völcsöki lelkipásztor
http://harangszo.blogspot.com/2010/11/mai-betlehemes.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése